Kutyák eleségallergiája: okok, tünetek, kezelés

Kedvencként tartott állataink körében is egyre gyakrabban előforduló probléma a táplálékra adott nemkívánatos reakció. Ide soroljuk azokat a tüneteket, melyeket valamilyen táplálékösszetevő vagy táplálékkiegészítő felvétele vált ki. Civilizációs betegségnek tekinthető, vagyis elsősorban a háziasítás során az emberrel való együttéléshez adaptálódott állatok érintettek.

 

Az eleségallergia kórfejlődése még nem teljesen tisztázott. A gyomor-bélcsatornában állandóan jelen vannak a táplálékból, mikrobiomból vagy kórokozókból származó idegen antigének. Ezek egy része ártalmatlan, de más része veszélyforrást jelent, és az immunrendszer feladata annak felismerése és eltávolítása. Egészséges állatban bonyolult szabályozási rendszerek által egyensúlyi állapotban van a kóros és nem kóros antigének felismerése.

A bél normális esetben toleráns az üregében előforduló immunválaszt kiváltó anyagokkal szemben. Amennyiben ezt a toleranciát elveszti, a bélnyálkahártya védelmi vonala károsodik, melyet súlyosbíthat genetikai hajlam is. Ilyenkor a kóros immunválasz következménye a bélnyálkahártya gyulladása lesz.

A felvett anyag jellege alapján toxikus vagy nem toxin kiváltotta folyamatok indulnak el. Toxikus lehet bármely természetes táplálék összetevő, vagy olyan anyagok, melyek a táplálék elkészítése vagy szennyeződése után jelennek meg (pl. romlott étel). A toxikus anyagokra adott nemkívánatos reakciók bármelyik állatnál előfordulhatnak, a tünetek súlyossága a felvett anyag mennyiségétől függ. A táplálék kiváltotta nem toxikus eredetű nemkívánatos reakciók viszont az adott egyed érzékenységétől függően alakulnak ki. Fontos elkülöníteni az eleségallergiát, melynek során az immunrendszer is érintett, és az eleség intoleranciát, melyben az immunrendszer nem látszik szerepet.

A táplálékintolerancia hasonlít az allergiára, viszont mivel nem immunológiai folyamat, már a kiváltó eleséggel való első találkozásnál is előfordulhat. Az állatokban az előfordulási gyakorisága nem ismert. Ebbe a csoportba tartozik az enzimhiány miatt kialakuló laktózintolerancia, vagy például az eleségben nagyobb mennyiségben található hisztaminra adott kóros válaszreakció. Ebben az esetben a bőrtünetek kevésbé jellemzőek, inkább gyomor-bél panaszok lépnek fel, az elfogyasztás után rövid idővel.

 

A táplálékallergia az elfogyasztott táplálékra adott specifikus, rendellenes immunreakció, mely vizsgálatok során reprodukálható. Emberek esetében vizsgálták ezeket az immunválaszokat, miszerint lehetnek IgE-mediáltak, nem IgE-mediáltak vagy kevertek. IgE-mediált reakciók: csalánkiütés, angiödéma (száj, arc felduzzadása), rhinoconjuctivitis (orr- és kötőhártya gyulladás), gégeödéma, hangképzési zavarok, gyomor-bél tünetek és szisztémás anafilaxiás reakció (életveszélyes állapot). Nem IgE-mediált rendellenességek például: dermatitis herpetiformis (viszkető bőrgyulladás), enterocolitis szindróma, colitis (vastagbélgyulladás), proctitis (végbél szöveteinek a gyulladása), gastrooesophagealis reflux. Kevert típusú reakciók: atopiás dermatitis, nyelőcső és gyomor-bélcsatorna eosinophil sejtes rendellenességei, asztma. Kutyáknál a fenti típusokat nehéz elkülöníteni, mivel még nem történt elegendő számú vizsgálat ebben a témában, valamint a különböző megjelenési formák összemosódnak.

Az allergia kialakulásához többszöri allergén felvételnek kell történnie, a háttérben fokozott reakciókészség áll, mely gyulladáshoz, szövetroncsolódáshoz vezet. Az eleségben található allergének 10-70 kD méretű, hőstabil, saválló, proteázálló, vízoldékony glükoproteinek.

 

Az eleségre adott nemkívánatos reakcióval összefüggő bőrtünet kutyákban a harmadik leggyakoribb bőrallergia a bolhaallergiás dermatitis és az atópiás dermatitis után. Az eleségallergia valódi előfordulási gyakoriságát nem lehetséges pontosan megállapítani, mivel nem áll rendelkezésre megfelelő diagnosztikai módszer. Becslések szerint az eliminációs diétán tartott kutyák 25-30%-a reagál a diéta megváltoztatására, így esetükben kimondható az eleségallergia diagnózisa. A nemkívánatos reakciót kiváltó táplálék összetevővel történő „provokáció” - azaz az allergiát kiváltó komponens szándékos adása a biztos diagnózis megerősítésére- nem mindig valósul meg a gyakorlatban (melynek magyarázata, hogy a tulajdonosok tartanak a tünetek újbóli megjelenésétől), így az esetek nagy részében az eleségallergia túldiagnosztizált betegség. A táplálék megváltoztatásával a bőrtünetek amiatt is enyhülhetnek, hogy esetleg jobb minőségű tápot kap az állat, vagy egyúttal sor került külső élősködők elleni kezelésre, más gyógyszeres, vagy samponos bőrkezelésre is.

Az eleségváltásra ugyanis az eleségallergia mellett több betegség is klinikai javulást mutathat: eleség intolerancia, ARD (antibiotic responsive diarrhea = antibiotikumra reagáló hasmenés), IBD (inflammatory bowel disease = gyulladásos bélbetegség), lymphangiectasia (nyirokér kitágulás), EPI (exocrine pancreatic insufficiency = hasnyálmirigy elégtelenség), hasnyálmirigy gyulladás, krónikus gyomorgyulladás, gastrooesophagealis reflux, gyomorürülési zavarok, portoszisztémás sönt.

 

Az eleségallergia kialakulhat 3 hónapostól 14 éves korig, de a tünetek leggyakrabban már egy éves kor előtt jelentkeznek. Általában régóta etetett összetevő okozza, leggyakrabban valamilyen fehérje. Halmozottabban fordul elő német juhászkutyáknál, West Highland White Terriereknél, Labrador és Golden Retrievereknél.

A szakirodalmi adatok szerint az allergiás kutyák kétharmada mutat tüneteket szarvasmarha, tejtermékek és gabona eredetű allergénekre. A leírt esetek nagyjából 25%-ában találtak allergiás reakciókat csirkére, tyúktojásra, bárányra és szójára. Az egyes allergének gyakorisága földrajzilag eltérést mutat, Magyarországon a leggyakoribbak: csirke, marhahús, tojás, pulyka, tej, szója (macskáknál hal), Amerikában: marha, bárány, tej, búza. Ritkán színezék vagy tartósítószer is kiválthatja az allergiát.

 

A diagnózist megnehezíti, hogy a tünetek megegyeznek gyakorlatilag bármilyen más allergiás bőrbetegség tüneteivel (bolhanyál allergia, atópiás dermatitis), tehát önmagukban nem kórjelzőek. Gyanúra ad okot minden olyan viszketéssel járó kórkép, ami nem szezonálisan fordul elő. A tünetek változatosak lehetnek, a szisztémás tünetek meglehetősen ritkák (étvágytalanság, bágyadtság, perifériás lymphadenopathia macskáknál, csalánkiütés, angiödéma, anaphylaxia). A bőrtünetek jóval gyakoribbak: bőrkiütések, bőrpír, viszketés, hámhiány, szőrhiány, pörkök, extrém esetben öncsonkítás, otitis externa (külső hallójárat gyulladás), macskáknál miliaris dermatitis és eosinophil granuloma komplex. Főleg a test alsóbb részeit vakarják az állatok: hónalj, lágyék, a mancsokon pedig a nyalogatás jeleit lehet észrevenni (fehér szőrű kutyákon barnás elszíneződés a nyál miatt). A gyulladt bőr megfelelő kezelés nélkül a melegágya lesz bakteriális vagy élesztőgombák okozta másodlagos fertőzésnek. Ezek jelenléte tovább fokozza a gyulladást, még fájdalmasabb lesz a bőr, és az állandó viszketés érzés miatt egy ördögi kör alakul ki.

Az emésztőszervi tünetekről kevesebb szakirodalmat találhatunk: hányás, hasmenés, hasi fájdalom, felfúvódás, fokozott bélhangok, testtömeg csökkenés, megváltozott étvágy. Ritka esetekben az eleségallergia összefügghet kötőhártya-gyulladással, légzőszervi betegséggel, görcsökkel is.

 

A diagnosztikai munka során először ki kell zárnunk minden más viszketéssel járó kórképet. A külső élősködők ellen megfelelő készítményt kell alkalmazni, az esetleges élesztőgombás, bakteriális másodlagos fertőzéseket laborvizsgálat után célzottan kezelni. Az oktani diagnózishoz kizárólag a 8 hétig tartó eliminációs diétával, majd provokációval juthatunk. Jelenleg más megbízható teszt nem áll rendelkezésre az eleségallergia bizonyítására. Az IgE szerológia nem pontos, mert sok egészséges állatban is mérhető magasabb IgE szint a keresztreakciók miatt, valamint az allergia kialakulása sem mindig IgE függő, tehát tüneteket mutató, beteg egyedeknél is negatív lehet a teszt.

 

Az eleség okozta panaszok diagnosztikája és terápiája is az eliminációs diéta. Ilyen esetben egyedre tervezetten kell olyan új fehérje és új szénhidrát forrást bevezetni az étrendbe, amivel az állat korábban még nem találkozhatott, vagy hidrolizált gyógytápot kell választani. Az otthoni főzés is jó lehetőség, mivel a diagnózishoz szükséges 8 hét alatt még nem fognak hiánytünetek kialakulni a kiegyensúlyozatlan tápanyagösszetétel miatt. Eliminációs diétára nem javasolt a BARF etetés, főleg a nagyobb mikrobiológiai veszély miatt, hiszen az allergiás állatoknak gyakran az immunrendszere sem működik kifogástalanul. A tápok közül válogatva mindenképpen állatorvosi gyógytáp kell, a sima „szenzitív” táp nem megfelelő erre a célra.

A diétát szigorúan be kell tartani, fontos, hogy a tulajdonos (és családja, ismerősei, vendégei és szomszédai) megértse és betartsa az előírásokat. Csak emésztőszervi panaszok esetén 2-4 hét kizárólagos etetés után kell elbírálni, ha ezek mellé bőrtünetek is társulnak, akkor 2-3 hónap után bírálható el az eliminációs diéta sikeressége.

Ha elértük a tünetmentességet, akkor a következő lépés a provokáció. Ennek során a különféle összetevőket egyesével visszavezetjük a kutya étrendjébe, mindet legalább 2 hétig. Ez a módszer vezet biztos diagnózishoz, mert ha visszaesik az állat, akkor kiderül, mi okozta első körben a panaszait. A gyakorlatban a gazdik ezt nem mindig szeretnék, mert örülnek, hogy végre megszűntek a tünetek.

Az eleségallergia hosszútávú kezelése csak az elminációs diétával lehetséges. Fel kell készülni emellett, hogy ha véletlenül mégis más táplálékhoz jut az állat (pl. szemétevés, más véletlen hozzájutás), akkor a tünetek visszatérnek. A tünetek fellángolása esetén rövid távon glükokortikoidok vagy oklacitinib adhatók viszketéscsillapításra és gyulladáscsökkentésre.