Kutyák fülgyulladása

Kutyák fülgyulladása

Kutyák esetében a külső hallójárat-gyulladás az egyik leggyakrabban diagnosztizált bőrgyógyászati megbetegedés. Mivel a fülben elszaporodó kórokozók az idő múlásával a külső hallójáratból eljuthatnak a középfülbe, ezért a krónikus esetek kialakulásának megelőzése az állatorvosok fontos feladata. Számos irodalmi adat számol be arról, hogy a krónikus  külső  hallójárat-gyulladás esetében 82%-ban középfülgyulladás is előfordul, amely rendkívül nehezen kezelhető. A külső hallójáratot a középfültől elválasztó dobhártya sérülése esetén utóbbi terület fertőzése elkerülhetetlen (pl. toklász), de ép dobhártya esetén is képesek a baktériumok átszaporodni a középfülbe. Mindezek miatt a korai diagnózis és a megfelelő gyógykezelés elengedhetetlen.

A külső hallójárat-gyulladás kóroktana és klinikai tünetei

Az fülgyulladás szinte mindig hajlamosító tényezők hatására jön létre. Ilyenek pl. az allergiás megbetegedések (ilyenkor keressük az egyéb tüneteket, pl. lábnyalogatást), a paraziták, idegentestek (főként növényi részek, toklászok), endokrinológiai zavarok (pl. pajzsmirigy-alulműködés), nedvesség (fürdés, megázás).

Ezeknek a tényezőknek a diagnosztizálása és kezelése elengedhetetlen a hallójárat-gyulladás hosszútávú mendzsmentjéhez. A fenti tényezők több szempontból kedveznek a baktériumok és élesztőgombák elszaporodásának. A fenti betegségekben sérülhet a hallójárat bőre, csökkenhet ellenállóképessége, illetve nedvesség hatására faggyúmirigy-túlműködés alakulhat ki, mely kedvező feltételeket teremt a mikroorganizmusok elszaporodásához. Hasonlóan hajlamosító tényező a lógó fül, amely a hallójáratban kedvező körülményeket teremt a kórokozók elszaporodásának. Ezért pl. a vizslák, spánielek, retrieverek, beagle kutyák igen gyakran érintettek a betegséggel. 


 

A fülben elszaporodó kórokozók jellegzetes klinikai tüneteket váltanak ki. Az állatok többsége vakarja a fülét, rázza a fejét, néha fejoldaltartás is kialakul. A tulajdonosok gyakran észlelik a fül kipirulását, váladékozását, illetve jellegzetes szag megjelenését. 

A klinikai megjelenés mellett fontos, hogy az állatorvos otoszkóppal átvizsgálja a fület, elsősorban a dobhártya épségének ellenőrzése céljából. A bizonyos hatóanyag tartalmú fülcseppek ugyanis súlyos károsodást okozhatnak a belső fülben. A mikroszkópos vizsgálat fontos a baktériumok morfológia alapján történő elkülönítéséhez, és így a megfelelő kezelés kiválasztásához. A legfontosabb azonban az ún. érzékenységi vizsgálat elvégzése, melynek során a kórokozó antibiotikumokkal szembeni érzékenységét vizsgálják meg, így ún. célzott kezelés alkalmazható. A röntgenvizsgálat, esetleg CT-vizsgálat elvégzése is hasznos a következményes középfülgyulladás kizárására. 

 

A külső hallójárat-gyulladás gyógykezelése

A betegség kezelésében fontos szerepet kapnak a fültisztító oldatok és a fülcseppek. Esetenként szisztémás (szájon át vagy injekcióban adagolt) gyógyszerekre is szükség van, ezekhez elsősorban középfülgyulladás vagy beszűkült hallójárat esetén nyúlunk.

A fültisztító oldatoknak két alapvető típusa (váladékot feloldó és fertőtlenítő hatású) van, a klinikai megjelenéstől függően az állatorvos tudja, melyiket válassza.

 

A fülcseppekkel a fülbe antibiotikumokat, gombaellenes szereket és gyulladáscsökkentőket juttatunk. Utóbbi szerek csökkentik a fájdalmat, a viszketést, illetve a hallójárat szűkületét, hosszabb távon felszívódva viszont mellékhatásaik lehetnek. Emiatt a fülcseppes kezelés időtartama általában nem hosszabb, mint 7-10 nap. A legnehezebb a megfelelő antibiotikumot tartalmazó fülcsepp kiválasztása. Fontos tudni azonban, hogy a szerves törmelék jelentősen rontja hatékonyságukat, ezért alkalmazásuk előtt mindig alapos fülmosás (az állatorvosi rendelőben, gyakran bódításban) szükséges. Nagyon fontos tudni, hogy  a belső fülbe jutva bizonyos hatóanyagok jelentős hallás- és egyensúlyozási rendszer-károsodást válthatnak ki, ezért alkalmazásuk csak ép dobhártya mellett történhet. Fontos, hogy a fülcseppeket a megadott időtartamig, alaposan kitisztított fülbe, az állatorvos javaslatai alapján használjuk, hogy a hatékonyságot maximalizáljuk és a bakteriális rezisztencia előfordulását csökkentsük.