Mi segíthet feldolgozni kedvencünk elvesztését?

Kedvenceink velünk élnek, családunk aktív részeivé válnak, mindennapjaink rutinját befolyásolják, alakítják, társaságot nyújtanak, sok boldog percet okoznak. Feltétel nélkül szeretik tulajdonosukat, ezért lehet olyan különleges az gazda-állat kapcsolat. A kisállataink elvesztése miatt érzett gyász így teljesen jogos érzés.

A gyász szakaszainak feldolgozása egyénfüggő, nem feltétlenül követik mindenkinél ilyen sorrendben egymást a stációk, azok hossza is igen változó lehet. Mindenki máshol gyászol, nincsen jó vagy rossz útja ennek a folyamatnak.

Mi segíthet feldolgozni kedvencünk elvesztését?

 

Beszéljünk róla

Sokaknak segít, ha érzéseikről tudnak másokkal beszélgetni, kiváltképp, ha a beszélgetőpartner járt már hasonló cipőben.  Olyan partnert keressünk, aki megérti kedvencünk elvesztése miatti érzéseinket, ismeri a hozzá fűződő viszonyunkat és nem legyint egyet, mondván, csak egy állat volt. Beszélhetünk állattartó ismerősünkkel, barátunkkal, kutyasétáltató partnerrel, de akár pszichológus segítségét is kérhetjük. Ha úgy érezzük, nem sikerült kedvencünk elvesztése kapcsán minden pontot megérteni, bártan kérdezzük erről állatorvosunkat is, hogy ne maradjanak homályos foltok ezzel kapcsolatban. Ha minden információnk megvan, kisebb eséllyel fogalmazunk meg magunkkal szemben önvádat.

 

Tegyük könnyebbé saját dolgunkat

Rengeteg dolog emlékeztet minket kedvencünkre az online világban is: egy felbukkanó emlék a közösségi oldalon, egy emlékeztető email az esedékes oltásról, egy hírlevél a tápot szállító oldalról. Ezek mind feleleveníthetik a kedvencünkkel való együttélés érzését és hátráltathatják a gyász feldolgozását. Érdemes ezen csatornákat lemondani, leiratkozni a hírlevelekről, átmenetileg kikapcsolni a közösségi oldalak felbukkanó emlékképeit.

Ha készen érezzük rá magunkat, tegyük el szem elől kedvenceink már nem használt tárgyait. Ha úgy érezzük, adományozzuk azokat menhelynek, de ha nem tudunk megválni tőlük, jó megoldás lehet, ha egy ismerősünk raktározza el nekünk addig, amíg újra nem tudjuk használni azokat.

 

Emlékezzünk rájuk

Segíthet feldolgozni a gyászt, ha fizikailag elengedjük kedvenceinket. Ennek egy módja lehet, ha egyedi hamvasztás után a hamvakat olyan helyen szórjuk szét, ahol kutyusunk nagyon szeretett sétálni, olyan helyre temetjük a kertünkben, ahol kedvencünk szeretett időt tölteni. Kedves gesztus virágot vagy fát ültetni erre a helyre.

Ha gyermek is van a családban, akinek fel kell dolgozni a kisállat elvesztését, akkor jó ötlet egy emlék dobozt készíteni, amibe beletehetjük kedvencünk egy-egy jellemző tárgyát, képeket róla, egy mesét, történetet, amit mi is megírhatunk egy-két kedves, állatunkkal átélt emlékről. Ennek a doboznak a jelenléte segíthet eltávolodni, ugyanakkor bármikor elő lehet venni és a benne lévő tárgyakról beszélve könnyebb a kicsinek kifejezni az érzéseit.

 

Kutyaharapást szőrével- vagy nem?

Kézenfekvőnek tűnhet hallgatni a régi mondásra, de tényleg segít betölteni egy új kedvenc a régi által hagyott tátongó űrt?

Előfordulhat, hogy ez sem a tulajdonosnak, sem az új jövevénynek nem fog jót tenni. A gazdi eleinte óhatatlanul össze fogja hasonlítani az új állatot az elvesztettel, ami csalódáshoz vezethet, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a kedvencek habitusa hasonlítani fog egymásra. Megfordítva is igaz lehet: elképzelhető, hogy a tulajdonos eleinte nagyon sokat babusgatja, szeretgetni az új kedvencet, az összes elmaradt ölelést és simogatást bepótolva, de ahogy a gyász folyamata előre halad, a kedveskedés alább marad, amit az új jövevény nem fog tudni mire vélni. Súlyos esetben ez szeparációs szorongáshoz is vezethet.

Ha nagyon hiányzik az állatok közelsége a gyászidőszak alatt, de még nem érezzük, hogy új kedvencet szeretnénk, látogassunk ki egy menhelyre és vállaljunk önkéntes munkát,így nem kell érzelmileg elköteleződnünk.